"...mindig ez a Skinhead Reggae... azon mindig felidegelem magamat, ha valaki megjegyzi valahogy, hogy ő "Skinhead Reggae"-t hallgat ...ilyenkor átfut az agyamon: "te hülye szar, valószínűleg 3 olyan előadót nem tudsz mondani akik a műfajban kiemelkedőek voltak..." Vagy erre gondolok: "Te gyökér, Skinhead-reggae-t hallgatsz ugye? Na és az úgymond "normál" reggaevel mi van???" És a harmadik gondolatom győz mindig: "Kussolok és megtartom magamnak amit gondolok..." Inkább nem mondok semmit, megtartom a mondandómat magamnak, és írom ezt a szart... mekkora egy köcsög vagyok! "

De most akkor hogy is van ezzel a szaros Skinhead-reggae-vel... miben különbözik ez zene a jólbevált füvesreggae-tol? Szerintem semmiben, ez a név a marketing szüleménye, igy egyszerűen jobban eladható a lemez. Elég faszán kapitalistán hangzik, nem?Nem lesz nagy meglepetés hogy ez a zenei stilus akkor keletkezett amikor az első skinheadek feltűntek Londonban. Nem fogom ezredszer elmondani hogy hogyan kezdődött az egész...fekete bevándorlók remek zenével, a working class gyerekek meg egyből ráakadtak...satöbbi...ismerős mindenkinek. (amennyiben nem, majd lesz erről is egy cikk a későbbiekben -Anus-)

Ska, Rocksteady, Reggae -nem rossz mi?

Ahogy az első Jamaika-hullám elérte Angliát, akkor kezdődött a Skinhead Reggae.

Szóval találtak egy olyan kifejezést, ami ma már csak egy csattanós megjelölése ennek a szeretett zenei irányzatnak.Simán "csak reggae" ugyis hippiül hangzik nem?A skinheadek egy jelentős szerepet töltöttek be a jamaikai zene történelmében... A reggae-zenészek szívesen vették a skinhead közönséget mert tudták hogy ők egy fix hallgatói réteget képeznek. -Ez is egy olyan ténA késő 60-asokban kezdett lecsengeni az egész. Akik akkoriban éltek azt állítják a skinhead reggae korszaka nem tartott sokáig, olyan '68-tól '71- vagy maximum '72-ig. A lemezborítókon ettol függetlenül ma is megjelenik ez a hangzatos (és sokakat vonzó) kifejezés. "Igy jobban fogy..." -mondják a rossz nyelvek.Az emberek, akik már a régi időkben is aktívak voltak (és még ma is azok), azóta inkább csak "beértek" és -márha még élnek- fiatalabbak már nem lesznek. Laurel Aitken már 70 felett van, az biztos! (azóta sajnos R.I.P. - a szerk.)

Derrick Morgant máig is igy nevezik: "King of Skinhead-reggae" ...A zenéje amúgy meg x-szer besorolható a Ska-ba, Rocksteady-be vagy Bluebeat-be, vagy mittudomén! Szóval nem volt hosszú ideig Angliában ez a zenei stilus. Lehet hogy a skinheadek voltak az elsőés talán leghűségesebb reggae-rajongók, de a tömegeket is kezdte érdekelni a stílus. Ez okozta a skinheadek eltávolodását. Minthogy: "amint valami ismertté válik az szar". Ezzel a felületes mondással nem is találtunk annyira mellé, mert a reggae-eloadók hirtelen népszerűségével a zene a negatív irányba kezdett fejlődni. Ez az egész Rastafari meg füves téma nagyon elterjedt és sok skinhead felhagyott a reggae-vel. Ma sem létezik már ez a zene tulajdonképpen. Ha belegondol az ember, mennyi új banda van és ezek közül milyen kevés játszik eredeti reggaet és melyiknek van jelentősebb skinhead közönsége? Talán a Hepcat-et lehetne itt megemliteni.De ez csak angliában volt igy. Jamaika szigetén ez a folyamat sokkal korábban kezdődött el, csak jóval utánna jutott el hozzánk.

Menjünk kicsit vissza az időben 1962 augusztus 5.-éhez: A helyszin Jamaika, és épp a függetlenség napját ünneplik. A jó közhangulat hatással volt a Ska-ra is, a zenei ágazat virágkorát élte. Persze előtte is képzett az Alpha Boy School különböző híres szemlyiségeket. Olyan emberek mint Don Drummond vagy a Skatalites többi fúvósa az Alpha Boy School-ban tanultak meg zenélni. Don Drummond amugy elég rossz arc volt, '65-ben még rács mögé is került...ezekszerint tényleg megölte a feleségét...Na de hogy az egész történetet tényleg átélhessük szükségünk van egy Clemente Dodd nevű személyre. Mister Dodd, vagy talán ismerősebb nevén "Sir Coxone Downbeat" azok kevesek közé tartozott akik aktívan fejlesztették a Jamaikai zenét, saját stúdiójuk volt és így terjeszthették a reggae dallamokat. 2004 május elején hetvenkét évesen halt meg szívinfarktusban -a saját stúdiójában! Előtte nem sokkal egy hatalmas partit rendeztek a tiszteletére, a Brentford Road-ot a jamaikai kormány átnevezte hivatalosan "Studio One Boulvard"-dá és még hasonló ünnepségeket élt át április végén. És egy héttel később a "Soundsystemek Királya" meghalt. Egy sokk, ami az embereket mélyen érint, úgy mint pl. egy Ramone halála vagy hasonló. Bár én erről az "imádjuk bálványként ezt vagy azt" témáról nem sokat tartok.

Clement Dodd Kingstonban született, elsőnek egyszerű autószerelőként dolgozott. Később egyre többet segített édesanyjának az élelmiszerboltban, és zenét rakott fel az üzletben! Eleinte az amerikai rádióadók mint a "Voice of America" voltak rá hatással. Később Amerikába ment és visszatérésekor tele volt rengeteg elképzeléssel. Felmerült a Sound System ötlete. Az első ember aki Sound Systemet csinált Tom "The Great" Sebastian-nak hivták. Ha valaki egy kicsit foglalkozott régi jamaikai zenéval akkor könnyen rájöhetett hogy az akkori előadók eloszeretettel használtak "egó-növelő" neveket. Csak gondoljunk "Prince Buster"-re vagy "King Stitt -The Ugly"-ra. Ekkor Amerikában csak Jukebox volt, Jamaika viszont gyorsan rájött a Sound System-ben rejlő sikerre. Coxone az elsok között volt aki mondandója közvetitésére mikrofonnal rábeszélt a feltett lemezre. Innen ered a Rap és a Hiphop gyökere is. Ebbe azonban nem akarok jobban belemenni. Az előadók elkezdtek "toast"olni (a lemezre rábeszélni -Anus-), igy nagyon gyorsan kialakult egy saját műfaj.

Ahogy már említettem, a műfaj a 60-as években élte a virágkorát, de az 50-es évek közepén is már nagy volt az érdeklődés a szigeten a stílussal kapcsolatban.